A KAGYLÓ
Én itt vagyok, akarva, nem akarva,
A végtelen vetett a véges partra.
Fekszem aléltan a sivár fövenyben
És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itthagyott,
Kinek mi köze hozzá, ki vagyok?
Gazdátlan, üres ház, mire se jó,
Csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, idõm mulván,
Várom, míg értem visszatér a hullám.
Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart,
Magányban, éjben, emberektõl távol:
Annak mesélek egy más, szebb világról.
ma nagyon vacak napom volt...
reggel meleg,párás 23 fok,de napfény nélkül,aztán hol esett,hol nem...most éppen igen...
rengeteg dolgom volt,nyakig ültem a munkában,közben azt hiszem,megviselt ez az idő...hol ilyen,hol olyan...nehéz követni...
ma szembesültem vele,hogy a törvény időnként hézagos,hiányos,vannak esetek,amiket nem kezel...és ez rossz lehet,hátrányos helyzetet teremthet annak,aki éppen ilyen ,,eset"...
tudom,hogy semmit nem tehetek,a törvényt nem én írom,de bántja az igazságérzetem,és bosszant a tehetetlenség tudata...
jó döntés volt,hogy rászoktam a reggel 5 órai kelésre...7-re minden háztartási munkával végzek,megfőzök,sütök,és a lakás is rendben...aztán egész nap nincs az a rossz érzésem,hogy valami lemaradt,elmaradt...
most pedig fejfájás ellen hallgatok egy kis Marcos Anthonyost...ez segíteni szokott...olyan ritkán fáj a fejem,tán félévente,még annyiszor sem...de ez a mai meleg,ezt nehezen viseltem...