Szeretem: Lázár Ervin SZÁZPETTYES KATICA - Apu! - Tessék? - Bejöhetek? - Be - mondom megadóan. Bejön, olyan méltóságteljesen, amennyire csak egy ötévestől telik. - Írsz? - Láthatod. - Mit írsz? - Egy történetet. - Nemlétezik történetet? - Micsodát? - A Maul mondta, hogy te mindig olyan nemlétezik történeteket írsz. - Ki az a Maul? - Velem jár oviba, tudod, akinek az apukája mindig olyan kacskaringósan néz. - Görbén. - Jó, akkor görbén... Ugye, a Maul egy nagy buta? - Hát... nem is tudom... - Én nagyon örülök neki, hogy te nemlétezik történeteket írsz. - Nagyszerű! Akkor meg vagyok mentve. - Most nagyon meg vagy mentve. - Nagyon? Miért? - Mert hoztam neked valamit. - Mit? - Egy nemlétezik történetet. - Na, erre kíváncsi vagyok. Mondd el. - Nem elmondós. Itt van a kezemben. - Akkor mutasd. - Na, mi ez? - Ez? Egy katicabogár. - Nézd meg jobban! - Akárhogy nézem, katicabogár. - Számold meg a pöttyeit! - Kettő. - Na, látod! Akkor ez öt pöttyét elvesztette. Vagy ellopták tőle. Ha pedig se nem ellopták, se nem elvesztette, akkor ez egy nemlétezik katicabogár. - Sajnos, kislányom, ez egy létezik katica. - Nem látod, hogy két pöttye van? - Dehogynem. De teljesen szabályosan van neki két pöttye. - Két pöttyel született? - Igen. - És mégis katica? - Persze. Úgy hívják, változékony katica. Latinul Coccinella bipunctata. - Micsoda? - Coccinella bipunctata. - És amelyiknek rendes hét pöttye van, az is punktata? - Az is, csak éppen septempunctata. - És hogyha látok egy olyan katicát, amelyiknek tíz pöttye van, az is létezik katica? - Hát az én fejem sem káptalan. De várjál, mindjárt megnézem. Valamelyik könyvben biztos benne van. - Micsoda nem a te fejed? - Káptalan. - Az mit jelent? - Hogy én se tudhatok mindent. - És akinek a feje káptalan, az mindent tud? - Majdnem mindent. - A tízpöttyös katicát is? - Azt is. - De te nem tudod. - Én nem. - Akkor a te fejed kápos. - Hát bizony, eléggé kápos. - De én se tudom a tízpettyes katicát. - Nem baj az. - Akkor az én fejem is kápos. - A tied is. - De a Maulé, ugye, káposabb? - Nem tudom, nem ismerem a Mault. Itt a könyv. - Ha megtudjuk a tízpettyes katicát, akkor káptalan lesz a fejünk? - Akkor még nem. - De már nem lesz annyira kápos? - Annyira már nem. - Benne van? - Benne. Tízpettyes katica, Coccinella decempunctata. - És tizenegy pöttyös? - Az is van. Coccinella undecempunctata. - És olyan is van, amelyiknek egy pöttye sincs? - Na, nézzük csak... olyan is van. Úgy hívják: bogáncs-katica. - Szegény... mondj egyet, amelyiknek sok pöttye van! - Sok pötty... sok pötty... na nézd csak! Ennek huszonnégy van. Úgy hívják, lucernaböde. És nagyon kártékony bogár. - Ő is punktata? - De még mennyire! Subcoccinella vigintiquatuor punctata. - És ha egyszer katicabogár, miért hívják... hogy is mondtad a nevét? - Lucernaböde. - Na, annak! - Az van ideírva, hogy katicabogarak. És... várj, megszámolom... negyvenhétféle van belőlük. De a neve nem mindnek katica. - Hát? - Van itt böde, bödice, félböde, füsskata, szerecsenatka, sőt fekete-sárga katóka is van. - És százpettyes katica? - Százpettyes? Az nincs. - Nincs benne a könyvben? - Nincs. Sem a könyvben, sem a valóságban. - De amikor én láttam. - Százpettyes katicát? - Azt. Aranylottak meg ezüstlöttek a pöttyei, és szárnya nem volt, nem szárnnyal repült, hanem olyan forgóval, ami a helikopternek van. - Ne mondd! Akkor az egy helitica. Vagy katikopter. - Az bizony! Helitica és katikopter. Amikor láttam, éppen azzal a bácsival beszélgetett, akit annyit emlegettél. - Én? Mikor emlegettem? - Most. - Most? Milyen bácsit? - Hát a Punk tatát! - Na nézd csak, tényleg! Tehát a százpettyes helitica, vagyis katikopter, beszélgetett a jó öreg Punk tatával. - Igen. És nagyokat nevettek... Nem hiszed? - Dehogynem. Nem azért írok én nemlétezik történeteket, hogy ne higgyem. - De ez nem nemlétezik történet, ez létezik történet - fölemelte az ujját -, figyelj csak! Figyeltem. Tűhegynyi zúgás a nyitott ajtó felől. És már benn is volt. Aranylott és ezüstlött a száz pöttye. A légcsavarja elmosódó, szivárványszínű kör a pöttyök fölött. A helitica! Leszállt az íróasztalomra. Illegett-billegett, meg-megforgatta a légcsavarját. - Na ugye! - mondta a lányom, de nem tudtam neki felelni - igaz, nem is lett volna mit -, mert kopogtak. - Tessék - mondtam. Kitárult az ajtó, és egy nagy szakállú apóka lépett a szobába. Biccentett. - Jó napot. Punk tata vagyok. Nem látták a heliticámat? Azaz a katikopteremet? - De itt van - mondtuk egyszerre nagy boldogan. - Na végre! - sóhajtott fel Punk tata, és lehuppant egy karosszékbe. - Mindig elcsavarog. A lányom rám ragyogott. - Látod, mégis hoztam neked egy nemlétezik-létezik történetet. - Nagyon rendes vagy - mondtam, a szemem hol a heliticán, hol meg Punk tatán. - Megírod? - Meg. - A Maul úgyse fogja elhinni. Azt akartam mondani, hogy mit csináljak, nem tudok a Maulon segíteni, de Punk tata közbevágott. - A Maul nem számít - mondta -, nagyon kápos a feje.
