Tudjuk megbecsülni, s ha kell dicsérni mások kiválóságát.
Ami igazán jó, ami igazán nagy , ritka; de látni, felismerni a kiválóságot, nagy lélekre vall.
A más iránt érzett megbecsülés egy neme az önbecsülésnek.
Aki ismerni szeretné a többieket, legelõször ismernie kell önmagát.
Az önismeret az ember fokmérõje. Az okos ember tudja, hányadán állnak a dolgok, s hol a helye a világban , ez megvédi szívét a lassan, vagy a soha be nem gyógyuló sebektõl, és szellemét az emberhez méltatlan gondolatoktól.
(Taitosz )
Tudni kell helyünket a világban, és ehhez mérten kritizálhatunk másokat.
De kitől fogadjuk el a kritikát?
Olyan emberektől, akik útkeresők, vagy akik már megtalálták önmaguk helyét?
Akik tekintélyeknek számítanak előttünk, vagy fogadjuk el azt, hogy tanulni mindenkitől lehet?
Át kell állítani az agyműködésünket, minden alkalommal, amikor fogadunk egy bizonyos kritikát.
Én általában a szándékot keresem mögötte.
Ha az önző, elvetem,
ha az építő, megfogadom.
