Szeretem a leheletét. Szeretem. Szeretem, hogy megsimogatja a karomat. Szeretem. Szeretem, hogy rámutat arra, milyen szépek, milyen halandóak, milyen egyszeriek vagyunk. És mégis, minden tettével bizonyítékot ad, hogy mulandóságunk alatt van, ami örök. Ami még akkor is növekszik, amikor még ennyi nap sincs, amikor még ennyi fény sincs, amikor hideg lesz.. De még nem a tél van, még ősz, ezer színével, ezer hangjával, ezer csoda készülődik. És végre lehet mást is felvenni, mint ujjatlan pólót rövidnadrággal... ( belső :-) )
