valahogy semmi sem úgy megy,mint elképzeltem...

bezárva érzem magam ...

nekiláttunk a dolgok rendezgetésének,pakoltunk...

igazán nem szortírozni kellett,inkább csak elosztani a dolgokat,mit vigyen el a gyerek, mi marad...és most itt megreked a dolog,mert addig nem tudok rendet csinálni,átrendezkedni,amíg ezek a dolgok,részben bútorok el nem tűnnek innen...addig nem jöhet az új bútor,amíg itt a régi...

a dolgaimat öntörvényű módon szeretem akkor csinálni,amikor jól esik,utálom,ha sürgetnek,de azt tán mégjobban,ha hátráltatnak...

most várnom kell,amíg megvalósíthatom az elképzeléseimet...és ezt nehezen viselem,ha valamit kitalálok,azt azonnal akarom...

most a tehetetlenségtől nagyon rossz kedvem lett...