olyan ez,mintha egy tarka szárnyú pillangót kergetnék,akit tudom,hogy sosem érinthetek meg...
ha valaki megbánt ,megbocsátok neki...
ha valaki folyamatosan,hosszú időn keresztül igaztalanul bánt,nehéz.de megbocsátok neki...
ha valaki éppen a szeretetet és a ragaszkodást,az anyai érzéseket használja fel arra,hogy bántson ,azzal,hogy megtagadja tőlem azt,ami egy anyának szent érzés...hát az nagyon fáj...feldolgozhatatlan...de megpróbáltam ...
igen...megpróbáltam,erős voltam,mindent megtettem azért,aki ezeket csinálta velem...
mintha mi sem történt volna,úgy tudtam fogadni,szeretettel a szivemben...
aztán amikor már végre boldognak éreztem magam,megint hátulról belém vágta a tőrt...
megint azt használva ellenem,ami a legjobban fáj...
nem tudom,lesz -e erőm újra ahhoz,hogy ezt a közeledést elfogadjam...
nem bocsánatkérést várok...
valami mást...
és hogy ezt miért írom ide?
a barátaim tudják pontosan,hogy mi történt...
aki pedig eddig nem tudta meg,ezután sem fogja...
hogy a lányom megint a blogon jelentkezik,mint néhány hónapja...
és nem telefonon vagy személyesen és eszében sincs azt mondani,ne haragudj édesanyám...
