Solkának
Tango Argentino
A tangót sokféle tartásban (spanyolul: abrazo, vagyis ölelés) lehet táncolni. Nyitott tartásnál a férfi és a nő kartávolságra vannak, zárt tartás esetén a tánc alatt végig összeér a mellkasuk. E között a két véglet között közös megegyezéssel bármilyen tartást felvehet a pár. A zárt tartás a tangó hagyományosabb, korábban kialakult stílusaira jellemző, míg a nyitott tartás, ami akár a partner kezének elengedését is jelentheti, teret ad az újabb (tango nuevo) stílusra jellemző bonyolultabb lépéseknek és díszítéseknek.
Formáját tekintve a tangó eredetileg együttes séta a partnerrel a zenére, így nagyon fontos része a zeneiség (a zene energiájának, érzéseinek megfelelő tánc). A láb általában (díszítéseket és bonyolultabb lépéseket kivéve) érinti a parkettet, vagy nagyon közel van hozzá, a térd és boka pedig könnyedén összezár, amikor a szabadon levő láb elhalad a másik mellett.
Az argentin tangó erősen improvizativ jellegű tánc. Nincs alaplépése, bár az évtizedek során a tánctanárok számos lépéskombinációt rögzítettek, hogy a tanulást elősegítsék. A férfi minden egyes lépésnél rögtönöz, a nő pedig nem tudhatja, mi lesz a következő lépése. Biztos pont az, hogy a nő általában minden lépésnél áthelyezi a testsúlyt egyik lábáról a másikra, és ritkán helyezi a testsúlyát egyszerre mindkét lábára. Az argentin tangó szinte egyedülálló a társastáncok között abban, hogy nincsenek benne előre megszabott (és így a nő által kiszámítható) lépésminták: a szigorú szabályokról alkotott elképzelések helyett egy folymatos, nonverbális "pár-beszédre" van szükség férfi és nő között a tánc minden pillanatában.
Ennek a kommunikációnak fontos jellemzője, hogy a pár egyik tagja (általában a férfi) vezet, a másik pedig követ. A szerepek fellazulásával manapság már angol nyelvterületen nagyon sokan inkább a vezető (lead, leader) és követő (follow, follower) szavakat használják a pár két tagjának megkülönböztetésére, de a pár két tagjának ma is különböző a szerepe. A vezető dolga, hogy
- a rendelkezésre álló tér,
- a saját és partnere tudásszintje és
- a zene
függvényében improvizálva, lépésről lépésre irányítsa a követőt.
A követő dolga, hogy szintén a fentiekre tekintettel, ráadásul a vezetést figyelembe véve táncoljon. Hagyományosan ez legfeljebb apró, rövid díszítéseket jelentett, ma már egyre megszokottabb néhány ütemre hagyni, hogy a követő improvizáljon, sőt, van aki azt tanítja, hogy a követő is jelezheti a vezető felé: "teret kér", hogy improvizálhasson.
Az argentin tangó úgynevezett haladó tánc: a párok az óramutató járásával ellentétes irányban haladnak a parketten, és a forgalom akár több sávban"is mozoghat. Ha sokan vannak a parketten, nem illik átvágni a terem közepén, hiszen a tánc rögtönzött jellege miatt nem tudható, hogy az üres helyre nem pályázik-e más, a tánciránynak megfelelően haladó pár is. Általában a parkett közepén találhatjuk meg a kezdőket, akik még nem tudnak navigálni a forgalomban és azokat is, akik több helyet igénylő, komplikáltabb lépéseket táncolnak. Bár a tangó haladó típusú tánc, elfogadott röviden megállni néhány egy helyben végrehajtott lépés erejéig, ha ez a többi táncost nem akadályozza.
...hát ennyi...csak úgy,mint az életben
