Magadért szeretlek Mosolyodért izzik a nap, És ha este mégis magadra hagy, Derűs fénye benned marad, Hisz az is Te vagy, saját magad. Két szemed közt a jóság, Tekintetedben önnön valóság Kelt pupilládra festett színeket, Eszményi, és boldog képeket. Kezedben a gyengédség Szívemet őrző ezernyi szépség, Érintésedben lelkednek lángja, Buja testem meghitt hazája. Szeretlek azért, aki vagy Kivel a magány magára hagy. Őszinte türelmed közt lépkedem, S köszönöm újra, hogy vagy nekem! Valóczy Szilvia
