a Bee Gees...mindig szerettem a zenéjüket...különösen Mauricet...

valami megmagyarázhatatlan fűzött hozzá...nem tini rajongás,erről szó sem volt,

hisz sosem tetszett nekem...valami más...pár éve rádöbbentem....

sosem beszélek szinte senkinek az álmaimról,mert nem lehet...

mert félelmetesek..valósak...

ritkán álmodok,de akkor élénken megélem,minden pillanatára emlékezem..

.és tudom,hogy mit jelentenek...

persze sokat tanultam az álmokról,a buddhizmusnak jó magyarázata van az álmok mibenlétére...

néha magam is megdöbbenek azon,miket álmodok meg...

mert ha valamit álmodok,rövid időn belül megtörténik,

vagy ugyanakkor,amikor álmodom...

ilyen volt Maurice esete is...

2003. január 12.-én éjszaka vele álmodtam...

azt,hogy nagyon beteg,hív,hogy segítsek neki...

a hasát fájlalta kegyetlenül...én gyógyítottam ,

kicsit jobban lett...de akkor jöttek az orvosok,

mintha egy kórházban folytatódott volna...és megműtötték..

.könyörögtem,hogy ne,mert nem fogja kibírni...de megműtötték...

aztán már csak a sápadt,lefogyott arcát láttam...

amikor felébredtem,fizikailag rosszul voltam,fáradt,elgyötört..

.és tudtam,hogy meghalt és fájt nekem....

azonnal bekapcsoltam a tv-t,mert azt gondoltam,

hogy biztosan bemondják a hírekben...

de nem,nem volt semmi sehol...

akkor még a rádióban dolgoztam,felhívtam a hírszerkesztőket,

hogy nézzenek utánna,keressenek az angol hírforrásokban valamit róla,

mert tudom,hogy meghalt...

ezt persze senki nem hitte el nekem, hülyének néztek...

mégis utánnanéztek...és igen,megtalálták pár óra múlva a BBC jelentette,

hogy aznap éjjel

meghalt valamelyik kórházban,a vastagbeleivel volt baj....

nagyon rossz állapotban került be,de kis idő múlva jobban lett,

ezért az orvosok úgy döntöttek,megoperálható...abba belehalt...

ennyi volt a hír...

ettől kezdve a rádiós kollégák félni kezdtek tőlem..

.én pedig soha nem beszéltem többé az álmaimról...

soha...senkinek...

ez csak egy a sok közül...

és persze nem csak halált álmodok,születést is...