Rabindranath Tagore A kertész (részlet) 16. Összefonódott kezek, egymásba merült, vágyódó szemek: így kezdődik szerelmünk meséje. Holdfényes márciusi éj; édes hennaillat a levegőben; a furulyám elárvultan fekszik, s a te virágfüzéred is félbehagyva hever a fűben. Ez a szerelem közted és köztem egyszerű, mint az ének. Sáfrányszínű fátyolodtól megrészegül a szemem. A jázminkoszorú, amit számomra fonsz, mint az imádság, áthatja a szívem. Az adom és visszaveszem, a mindent leleplezés és újra rejtegetés játéka ez; egy kis mosoly, egy kis tartózkodás és egy kis édes, értelmetlen viaskodás. Ez a szerelem közted és köztem egyszerű, mint az ének. Nem titok semmi, csak a jelen; nem ébreszt vágyat az elérhetetlen; a báj hamisság nélküli; nem botorkálunk vakon a ködös mélységek felé. Ez a szerelem közted és köztem egyszerű, mint az ének. Nem mondunk le a szavakról, hogy elmerüljünk az örök némaságba; nem emeljük kezünket a semmibe a reménytelenért. Adunk és kapunk, s ez elég. Nem zúzzuk össze az örömet, hogy kipréseljük belőle a fájdalom borát. Ez a szerelem közted és köztem egyszerű, mint az ének.
2007.06.02. 19:45 alfroyul
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr446138137
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Alessia 2007.06.02. 20:57:31
Nálam: április 17. 9.15.
He-he....
:) :) :)
ametiszt 2007.06.02. 21:03:39
nálam is zűrzavar volt...talán már rendben van minden...de lehet,hogy eltűnik...
puszi