Lányi Sarolta Halálhinta Szíven csókolt, körülölelt Elcsábított, elkábított Valami. Névtelen még, De már sejtem, hogy: emlék. Úgy ért ez érzet, mintha esnék Álomhintán le, szédületbe, Jó halál ez, ha odavesznék... Lenne belőlem: emlék Szálló szoknya, röpködő hajak Az álomhintán száguldjanak Emlékké haljon a bús alak S a tragédiás ajak! S csókoljon egy embert szíven Egy égő emlék: a szívem.
