a nap kártyája: XIX. Ártatlanság Az öregember a kártyán gyermeki örömöt áraszt magából a világba. Egyfajta kegy és báj lengi körül, mintha otthonra lelt volna önmagában és mindabban, amit az élet hoz. Játékosan beszélget az ujján ülő imádkozó sáskával, és úgy tűnik, ők ketten a legjobb barátok. A körülötte aláomló rózsaszín virágok az elengedés, az ellazulás és az üdeség időszakát jelképezik. E virágokkal reagál a természet az öregember jelenlétére; ezek az ő belső minőségének visszatükröződései. Az ártatlanság, mely az élet mély megtapasztalásából ered, gyermeki, de nem gyerekes. A gyermekek ártatlansága gyönyörű, de tudatlan. Ahogy a gyermek növekszik, ennek az ártatlanságnak a helyét egyre inkább a bizalmatlanság és a kétely veszi át, és lassan megtanulja, hogy a világ veszélyes és fenyegető is lehet. De a teljességgel élt élet ártatlansága olyan minőségeket foglal magában, mint a bölcsesség, és a folyton változó élet varázsának elfogadása. "A zen szerint, ha eldobod a tudást - és ebben a tudásba mindent beleértek: a nevedet, az identitásodat, mindent, mert ezeket másoktól kaptad -, ha mindent eldobsz, amit másoktól kaptál, akkor lényed egy teljesen más minőséget nyer: az ártatlanságot. Ez a személyed, a személyiséged keresztre feszítése lesz, melyet majd az ártatlanságod feltámadása követ. Újra gyermekké válsz; újjászületsz." Osho