ma nagyon szomorú vagyok...a Franca elment...a lányom pedig ismét megmutatta az igazi énjét,és nagyon megbántott...reméltem,hogy őszintén megbánta mindazt a kegyetlenkedést,amit ellenem elkövetett,de be kell látnom,hiú remények voltak ezek...tévedtem... megpróbálom összszedni magam,mert 7-re be kell mennem a színházba a Nana házibemutatójára...és ott az erőt tőlem várják...megpróbálok adni... szép estét,jó éjt!
2007.04.26. 18:36 alfroyul
8 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr886138297
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
milla 2007.04.26. 22:32:12
:((
sajnálom.... bízz benne, hátha magától rájön, hogy hibázott.... nem tudom, mennyi idős lehet a lányod, de ha fiatal még, akkor alakul....
jó éjt, szép álmokat!:)
ametiszt 2007.04.26. 23:00:46
igen...harminc éves,és három éve várom,hogy alakuljon :-(
most azt hittem,megértette,mit csinált ,de tévedtem :-(
azt hittem,azzal,hogy anya lett,belegondolt végre abba,amit ellenem elkövetett...de nem,mostmár a gyereket használja fel arra,hogy a szeszélyei,vágyai teljesüljenek :-(
sajnálom :-(
fáj a szivem,fáj a gyomrom,sírok...
mára ez jutott...
Solka 2007.04.27. 09:39:13
Kedves ametiszt! Remélem, hogy minden rendbejön majd köztetek. A legrosszabb mindig az, ha olyan ember bánt meg, akit szeretsz. Tudom én is. Sok erőt kívánok hozzá. És szeresd nagyon a kisunokádat!
kakaóscsigás 2007.04.27. 10:35:12
nem tudom miről van szó, de nagyon sajnálom. eddigi életem során én is megbántottam már anyát egyszer-kétszer. akkor úgy éreztem, igazam van, így kellett történnie. aztán pár óra múlva rájöttem, nagyon nem volt szép dolog. sírva kértem tőle bocsánatot. még sosem tudtam úgy lefeküdni aludni, h tudtam, anyát megbántottam. sztem rájön majd ő is, csak több idő kell neki. Tudod, most h anya messze van tőlem, és kb 2-3 hetente látom őt, még jobban kötődök hozzá. érdekes ez a dolog. kiéleződtek az érzékeim is. már abból tudom, h milyen a hangulata, ahogy felveszi a telefont és beleszól. azelőtt míg együttlaktunk, annyi apróság felett átsiklottam, amikre most odafigyelek, mert nincs mellettem. fura az élet. hát hiányzik, ezt nem tudom letagadni.
ametiszt 2007.04.27. 11:10:07
köszönöm a bíztatást..tulajdonképpen azt hiszem,sosem adom fel,és hiszek abban,hogy egyszer észretér...most mindenesetre nagyon csúnya dolgokat csinált,amit nem érdemeltem...talán egyszer...
Selene 2007.04.27. 11:18:45
Drága ametiszt, sok erőt és kitartást kívánok Neked... és a hitet soha ne add fel, hogy rendbejönnek köztetek a dolgok... így lesz, tudom. :))
milla 2007.04.27. 18:23:38
hátha majd ha az ő gyermeke is nagyobb lesz, és megkapja tőle azokat a dolgokat, amit te a lányodtól, akkor megváltozik......
bízz benne!
bár nem vagyok anya, de biztos vagyok benne, hogy ha nem akarnál, akkor is hinnél és bíznál benne....... :)
marisom 2007.04.27. 22:19:12
sajnálom
