Szabó Lőrinc: Csillagok utasa Hogy először tengeren - már megint a régi gyerek voltam. Mennyi kincs, mennyi szépség mindenütt! Rohanó fény lett a kis velencei hajó s rajta én a csillagok utasa. Tulajdonképp sírnivaló, hogy a Valóság úgy megtisztelt, a hegyek, az ötlírás jegy, a táj, a kövek a Márkus téren a talpam alatt, s hogy a gőzös most énvelem szalad ki a Lidóra az örök vizen! Mintha valami szörnyű félelem űzött volna, hogy mindez nem igaz és eltűnik, úgy ittam-ettem az új világot, Alpokat, utcalányt, tengert, aloét, szobrot, Tiziánt, összevissza: minden pillanatom ima volt és újjongó fájdalom.
2007.04.20. 12:58 alfroyul
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr466138321
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hjajnalodik 2007.04.20. 13:36:34
Hmmmm de jo lenne ott ücörögni...és...hú....
Angel 2007.04.20. 14:26:35
Hmm... =)))
Varázslatos délutánt!
Angyali ölelés
ametiszt 2007.04.20. 16:42:58
szeretnék...visszavágyom oda...