"Mi az ismeretlenből jövünk, és az ismeretlen felé távozunk. Aztán újra eljövünk; rengetegszer voltunk már itt eddig is, és rengetegszer leszünk is még. Legbenső lényegünk halhatatlan, de a testünk, a megtestesülésünk halandó. A keret, amiben vagyunk, a házunk, a testünk, az elménk mind-mind anyagi eredetűek. Ezek elfáradnak, megöregszenek, végül meghalnak. De a tudatod - amit Bodhidharma is és Buddha is úgy neveznek, hogy "elme-nélküliség" -, az valami olyasmi, ami túl van testen és elmén. Túl van mindenen; az elme-nélküliség örökkévaló. Egyszer csak megnyilvánul, majd újra eltűnik az ismeretlenbe.
Ez a mozgás az ismeretlenből az ismertbe és az ismertből az ismeretlenbe vég nélkül folytatódik, egészen addig, amíg meg nem világosodsz. Akkor az az utolsó életed; akkor ez a virág nem tér vissza többé. Az a virág, amelyik tudatára ébredt önmagának, többé nem kell, hogy visszatérjen, mert az élet nem más, mint egy iskola, ahol tanulnunk kell. Ha megtanultad a leckét, akkor túljutottál a káprázaton. Az ismertből - most először - nem az ismeretlen, hanem az megismerhetetlen felé veszed az utad."
Osho
