Amit mi érzünk, az közöny és megszokás; magától értetődőnek vesszük a másikat, és ezzel a kapcsolat lényege meghal. Ő a te férjed, ő a te feleséged... és ezzel meghalt az érzelem. Ebben a viszonyban már nincs izgalom, nincs kaland, nincs vágy. A másikból tárgy lett, egy eszköz, egy bútordarab. A másik már nem rejtély nem misztérium. Nem új csak megszokás. És ne feledd, idővel minden meghal. A felszín hamar megszokott és unalmas lesz - de a középpont mindig új marad. A felszín nem maradhat új, mert megöregszik, beporosodik, megrepedezik. De a középpont mindig új és fiatal. A lelked... az se gyerek, se fiatal, se öreg... A lelked mindörökké üde és friss. A léleknek nincs kora. Tégy egy kísérletet. Lehetsz fiatal, lehetsz öreg... csukd be a szemed és indulj felfedező útra. Próbáld érezni a lelked életkorát... felbecsülni a korát... öreg az? vagy fiatal? Érezni fogod, hogy egyik sem - a lélek mindig új. Nem öregszik. Miért? Mert a léleknek nincs kora. Az nem tartozik az időhöz. Az idő folyamán minden lefelé csorog, öregszik. Az ember világra jön és a test azonnal öregedni kezd! Amikor a csecsemő egy hetes, hét nappal máris közelebb került a halálhoz. Ennyivel kevesebb van neki hátra. Elköltött az életéből egy hetet. Közeledik a halál felé, már csak idő kérdése... Minden, ami az időben mozog, öregszik és elmúlik. Ha belépett az időbe, már öregszik, már haldoklik. A test öregszik, a felszín öregszik. Abba nem lehetsz örökké szerelmes. Ébredj fel! Meddig fogod még a testet bálványozni? A lélek, a középpont azonban mindig fiatal. És ha megtaláltad a kapcsolatot a középponttal, akkor a szerelem minden pillanatban egy új felfedezést tartogat számodra. Akkor a mézesheteknek soha nincs vége. Ha a mézesheteknek vége szakad, akkor az nem is volt szerelem - csak ismeretség. És még egy dologra emlékezz: ha valami nem tetszik, te mindig a másikat okolod. Ha valami nem úgy történik, ahogy szerinted kellene, akkor azért mindig a másik a felelős. Ám ez a hozzáállás megöli a fejlődés minden lehetőségét. Ne feledd: mindig te vagy a felelős, neked kell változnod. Dobd el azokat a tulajdonságaidat, amik a problémát okozzák. Legyen a szerelem a lélek evolúciója. Mint ahogy az eladói tanfolyamokon tanítják: „A vevőnek mindig igaza vari'. Én is ezt szeretném veletek megértetni, hogy a szerelemben is, a kapcsolatok világában is ugyanez a helyzet: a másiknak mindig igaza van, a hibás mindig te vagy. Ha valóban ott a szerelem, az ember ezt így érzi: „...valami nincs rendben velem; az én hibám, hogy a kapcsolatunk nem tökéletes." És ezt mindkét partner egyformán így érzi! És akkor a szerelem egyre nagyobb, egyre erősebb lesz, és a középpontok kinyílnak, a gátak leomlanak. De ha azt hiszed, hogy a másik a hibás, akkor elzárod magad, és ezzel együtt partneredet is. Mert akkor ő is azt fogja hinni, hogy te vagy a hibás. A gondolatok ragályosak - még akkor is, ha nem mondtál semmit, ha csak gondoltad... és közben bájosan mosolyogtál; úgy viselkedtél, mintha minden rendben lenne, mintha a feleséged nagyszerű ember lenne, tökéletes, tervezni se lehetne jobbat... de a feleségedet nem csaptad be. Még akkor sem, ha kiváló színész vagy; valami volt a szemedben, a mozdulataidban, az arcod barázdáiban. Hiába próbáltad azokat kiigazítani, hiába simogattad a kezét... Tudat alatt jelezted, hogy nincs igaza. És ha azt mondod vagy azt érzed, hogy a másiknak nincs igaza, akkor a másik is azt gondolja és azt érzi, hogy neked nincs igazad. A kapcsolat zátonyra futott. Mindketten elzárjátok magatokat. Te azt mondod, ő a hibás, és a másik azonnal védekezni kezd... és a kerítés ott van megint, be vagy zárva mögé. Ne feledd: a szerelemben mindig te vagy a hibás. És ezzel a felismeréssel megnyílik egy új lehetőség, és a partnered is érzi ezt. A partner érzése belőled ered. Ha közel vagytok egymáshoz lélekben, az érzés és a gondolat átugrik, mint a szikra, és attól a másik lángra kap. Még akkor is, ha egy szót sem szóltok, csak csendben ültök, az összeköttetés ott van: a szerelem. A szerelem nyelve nem a beszéd. A szerelmes párnak a csend a tökéletes érintkezés. Szavak nélkül is jól értik egymást. Ha számodra a szerelem egy szádhava, akkor eszedbe sem jut, hogy a másik a hibás. Akkor önmagadban próbálod a hiba okát feltárni és megszabadulni tőle. Ám ez nem lesz könnyű, mert ez az egód ellen irányul. Nem lesz könnyű, mert ez sérti a büszkeségedet. Nem lesz könnyű, mert ezzel megszűnik a dominanciád, megszűnik a birtoklás. Nem nyersz többé erőt abból, hogy birtoklod a másikat. Ez megöli az egót - ezért nem könnyű. De épp ez a cél: elpusztítani az egót. Mindegy, milyen irányból közelíted meg belső világodat - szerelem, meditáció, jóga, ima -, mindegy melyik úton közeledsz a Tudat felé, a cél egy: az ego halála. Levetni lényedről mindazt, ami hamis, elhajítani az egót. És a legkönnyebb út ehhez a szerelem, hiszen ez olyan természetes! A szerelem a legtermészetesebb vallás.
