csókká vált ajkam hullámsírban őrzi még nádszálnyi csended...
2007.03.16. 12:26 alfroyul
4 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr156138468
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gepida 2007.03.16. 12:50:48
Szia Ametiszt!
Mért hullámsirban örzöd nádszálnyi csendem? Sellő lettél? Csókos ajkú?
ametiszt 2007.03.16. 14:10:01
csak mert épp a Dunánál találtam ki,és ez jutott eszembe...amúgy meg imádom a vizet...de! ez azt is jelentheti,ó mennyire költői tudok lenni néha :-),hogy halálomig őrzöm nádszálnyi csended...na meg halak jegyében születtem,és egy hal hol hal???:-)
de a tréfát félretéve számomra a hullámsír azt jelenti örökké...ez pedig igazán a tenger,az óceán...nos,ettől a nádszálnyi csend kissé távol van,mert a tengerben nincs nádszál...max. tengeri hínár...
vagyis ez a haiku csak egy vágyat fejez ki...valami,vagy valaki után,ami sosem tud valóraválni...csak mert lehet,hogy épp egy óceán van közöttünk...
de..mindenki úgy érti,ahogyan tudja a saját belső képei alapján...
Gepida 2007.03.16. 16:52:36
Ezt jól meg bonyolítottad nekem, de azt hiszen, azért értem! Köszönöm. :-)
ametiszt 2007.03.16. 17:54:02
:-) hihi:-) azért nem vagyok ám ennyire bonyolult :-)
