Paul Verlaine Érzelmes dialóg Magányos, ódon parkban a havon Két árny sétál az éjben, ballagón. Szemük holt fény, ajkuk zenéje mély, Alig hallatszik, hogy mit is beszél? Magányos, ódon parkban a havon Két árnyék révedez rég múltakon. - Eszedbe jut-e még a mámorunk? - Hogy gondolod, oly messze már a mult! - Nevemre néha nem dobban szived? Lelkemről álmodsz olykor? - Azt hiszed? - Ó üdvösségünk tűnt szép napjai, A boldog csók! - Volt benne valami! - Mily mély hitünk volt és mily kék egünk! - Elszállt a hit, a komor égbe tünt! Ballagnak ők balgán a bús uton S csak a vak éj tűnődik szavukon. (Juhász Gyula fordítása)
