hosszú és nehéz napom volt,még holnap is így lesz,ha lehet,egy fokkal nehezebb lesz... hosszasan beszélgettem ma a régi igazgatómmal,elmondtam neki,hogy nem tudok megfelelően viselkedni,pontosabban nem tudom,hogyan kell azokkal szemben,akik a kialakult helyzetben úgy fordulnak,akár a napraforgó...mert én megbénulok ettől...nem értem őket...és nem tudok rá reagálni...(vagyis hányni tudnék)...ő azt mondta,ne mondjam,hogy kétszínűek,ne mondjam,mert ők csak élni akarnak,talpon maradni..ő megérti őket...talán igaza van...én nem vagyok ilyen megértő...
megértem,hogy talpon akarnak maradni,de ezt tegyék becsülettel,ne mindenféle pletyák,rosszindulat terjesztésével...
miért kell minden irányba mosolyogni?
olyan ember nincs,aki mindenkinek megfelel...
és miért olyan érthetetlen az,hogy aki a régivel becsülettel,jól dolgozott,az majd az újjal is dolgozni akar?
nem értem,miért kell keverni a dolgokat,az ,hogy valaki kiállt a régi munkatárs mellet,nem jelenti azt,hogy az újnak ellensége lenne...
ha azt akarjuk,hogy a színház a nehézségek ellenére is talpon maradjon,akkor bizony tetszik,vagy nem,igenis dolgozni kell!
nem veszekedéseket szítani,egymásra mutogatni...
