Lucian Blaga: Mi öregszik meg bennünk? Mi öregszik meg bennünk, hogy váratlanul arra ébredünk egy reggel: el szeretnénk rejteni arcunk és nevünk? Mi öregszik meg bennünk, ha napnyugta és élet-alkonyat rádöbbent: régi, ködös árny vagyunk, ki a maiak közé szakadt? Nem öregszik bennünk a szív, amíg dobog, sem a szenvedély, sem a vér árama, sem a fülben a visszhang, sem a lélek, csak a könny maga. Öreg könnyekkel sírnak, ha sírnak, a vének.
2007.03.01. 18:07 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr996138558
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.