Bár a szívem nagyon fáj, azért örülök is, hogy Szaszim eljut álmai szigetére. Csodálatos a szülők részéről még ez az utolsó tett is, amivel a gyermeküket szolgálják. Három búcsúztató volt. Az első egy hölgy volt aki beszélt Szasziról, elmondta a végakaratát, és azt is, hogy a szülei teljesítik, amit kért. Egy református pap is búcsúztatta, számomra emberien és nagyon meghatóan. Végül a katolikus atya, aki közelről ismerte a családot, ő is elvégezte a szertartást. Mindhárom búcsúztató kiemelte Szaszi személyiségét, rövid kis életét, példamutatását, amivel szembeszállt a betegséggel, és sokáig küzdött ellene.
2007.02.09. 21:38 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr136138659
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.