Szavak csobognak Sóhajok nélküli lélegzet Felszántja földem Éjtelen nappalok fénye Mossa át szemem cseppjeit Állok mint ködtemette fák Kezemből virágok nőnek Egekbe lépő szirmokon Kel fel a nap és ordít. Ordítja neved minden Sejtje az itt maradóknak Egyforma cipőkben Egyforma napok lépik Át helyeden a köveket Út a hazug óceán felé Nevet én a parton állva Arcodba néző ablakok Szilánkjaiból táplálkozom Jól megrágva fekszik bőröm Alatt a hangod alig érezni már De fogja még ujjaim végét. Engem hívnak a csíkok az égen Repülni fog minden fel felfelé Mikor leülve hívlak kócos Hajjal nézz végig a rajzokon A felhőtesteken a kékek Finom vonalain neked font Folyók mélyén tükrök Előttük állsz mozdulatlan Szavak csobognak szádból Nevemen szólnak kertjeid. 2006-12-29 northman
2007.01.29. 17:16 alfroyul
4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr356138697
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Blue Ocean 2007.01.29. 19:13:56
Legyen nagyon szép az estéd!:-)
puszillak!:-)
Krisszta 2007.01.29. 21:42:25
Nagyon szép....:-)
Jó éjt, szép álmokat!
Puszillak!
marisom 2007.01.29. 22:40:49
Ez is nagyon szép!
Pihentető éjszakát, szép álmokkal!
ametiszt 2007.01.29. 22:42:59
nagyon szeretem northman verseit...