A régiek hittek a fáktól kapott gyógyító, nyugtató, harmonizáló energiákban. Egyesek szerint a pozitív földsugárzások különösen felerősítik az ott növő fák segítő erejét, például a Föld szívcsakrájánál, a Pilisben, vagy a szintén intenzív energiával bíró Bükkben például (Bükkszentkereszt). Több évtizedes, vagy évszádos fák sokmindent láthattak, tapasztalhattak már, életük során rengeteg oxigént, életerőt közvetíttek a világba... A német természetgyógyászok évtizedek óta alkalmazzák, terjesztik ezt az egyszerű, ingyenes és hihetetlenül hatékony terápiát... A klasszikus faterápia esetén kiválasztunk egy jól megtermett, idős, egészséges példányt, amelyhez minden nap, de legalább hetente háromszor kijárunk 15-20 percre feltöltődni. Homlokunkat, mellkasunkat, hasunkat döntsük a fának, bal kezünket a korona, jobb kezünket a gyökerek irányába fordítva a törzsön... Egyenletes légzéssel, kissé terpesztett lábakkal állva, behunyt szemmel fogadjuk be a fából áradó életerőt. Aztán tarkónkat, gerincünket is a fának támaszthatjuk. Gyógyít, relaxál... A faterápia régi-régi hiedelem, mely civilizált világunkban feledésbe merült. Az első európaiak nagy szemeket meresztettek, mikor látták az indián törzsek rézbőrű embereit, amint nekidőltek egy fának, vagy átöleltek egy fát néhány percig, majd újult erővel mentek tovább... A terápiát évtizedek óta kutató német szakember, Manfred Himmel szerint már a kelták, az ógörögök és a rómaiak is ismerték a fák termelte energiát és annak áramlását, illetve a környezetükre gyakorolt jótékony hatást. Az alaptézis: mindig a fa választ ki téged... Mindenkinek más faj, más egyed segít, az emberi szervezet pedig megérzi, melyik számára az ideális. Reggel a koronában, este pedig a gyökerekben koncentrálódik az erő. Az egyes nemzeteknek is megvannak a maguk fái, pl. az oroszoknak a nyír, a németeknek a hárs, magyarnak a tölgy...