a ♥ kõ ♥ ragyogása

A vízcseppen kívül Lebegnek a fák a hegyek felett A holnapból elősejlő fény Furcsa játékokat játszik A földre hajtott arcú árnyakkal Minden mi sejthető világít az ösvényeken. Ölelni jöttél vak utak szempilláin tapos Lábad mégis eltévedtél éjfélszagú…

szép estét...

tenger ha rejti kagylóban ébred a gyöngy fénye égig ér

szálló porcsillag elszaladt lábnyomokban múlik az idő...

múlik az idő pergő homokszemekben halkuló léptek...

rózsapiros láng, vágyat csókolnak lágyan sziromálmaid…

hófödte csúcsok fölött felragyog a nap jégbe zárt mosoly jégbe zárt mosoly hófehér fogaidon nevetés rian nevetés rian arcodon, tavaszba lép tél marta kedved tél marta kedved feloldja a kelő Hold mámorító éj

száz mese szárnya repítse felém álmod: szerelemcsókod...

érzed-e már, hogy lelkem egy a tiéddel? kár menekülnöd…

Szabó Ila Július július királynője voltam tekinteted koronája rajtam ragyogott s elhittem hogy szép vagyok de búcsúnk csillaga gyúlt s messze a múltba gurult minden csókjaid palástja - éke lehullott rólam most emléked menedéke egyetlen köntösöm de neked ezt…