Természetesen voltunk az osztályfőnöknél és az igazgatónál...még a tavalyi tanévben volt hasonló állapot,akkor beszélgettek a gyerekekkel,valahogy megbékéltek egymással,és elcsendesedett minden,a gyerekek jól érezték magukat... most általam ismert oka nincs annak,hogy újra elkezdődött minden előről...illetve tudom,sejtem,gondolom,de erről senki nem beszél...egyszerű emberi féltékenység minden oldalon...ami érthető tini korban...de ezt még tetézi még az,hogy a lányom és az pár kislány nem dohányzik,nem iszik,nem füvezik...ráadásul jól tanul...ez már elég ahhoz,hogy közutálat tárgya legyen... most pedig nem mentünk sehova,mert nem tudtuk,hogy a gyűlölködés ilyen mértékű...amint megtudtam,elhoztam őt onnan...nem fogom sem őt,sem magamat kitenni annak,hogy félelemben éljen...ez a pár nap így is nagyon megviselt engem is...és persze az előző 4 hét...úgy a szupermaraton utántól mostanáig...mert láttam rajta,hogy baj van... az új iskolában jó lesz neki,sok gyereket ismer,a tanárok a nagy testvérre elékezve őt is szeretettel fogadták...ma már azt mondta,alig várja a hétfőt...és ez jóóóóó... az azonban biztos,hogy hozzám hasonlóan nagyon erős az igazságérzete,és érzékeny kislány...így nem volt nehéz őt bántani...márpedig a gyerekek nagyon hamar megtalálják azt,akin kiélhetik a beléjük szorult agressziót... köszönöm,hogy meghallgattatok,és köszönöm az együttérzésteket,a jó kívánságokat pedig olvasta a Luca...köszöni...mert ugyan nem blogol,de olvassa az anyját :-)