Vidor Miklós Nyomok a hóban Páros nyomok a hóban: könnyű paták. A sűrűből a hegyoldalon át futnak tovább, amerre az őzsuta a kisgidát a fölpárázó hajnalban vezette. Körös-körül aludt még a világ. Az erdőszélen állt, fölkapta fejét, a szélbe szimatolt, kémlelte a veszélyt. Háta mögött fia remegve várt, elrejtette a köd, elrejtették a fák. Sehol egy élő árny, egy mozdulat. Csak a világító, kristályos csillanású hó - az út szabad. S szökellve, nesztelen a lejtőn föl, amerre még tágabbra tárul a vidék, s őrzik a koronás tetőt a szálfenyők. Míg végre ott megint a fák között eltűnnek a nyomok, amerre ma hajnalban tétovázó fiát az őzsuta a hegygerincen át erdőtől erdőig vezette.
2006.11.03. 07:48 alfroyul
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr36139188
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Cila 2006.11.03. 10:02:34
Szép vers.
Szeretem a havat,és szeretem ha hózik,a hideget már kihagynám,Na de milenne ha melegben esne a hó?költői volt a kérdés.
Hol van már a tegnapi hó?azért szép volt.
Legyen szép napod kedves ametiszt.
Sárkány 2006.11.03. 11:33:19
Jaj, ez a kép gyönyörű!