Király Imre Őrizd meg Az álmaidra vigyázz. S őrizd meg friss tej-ízét a gyermekkornak, mikor csaholó szellőket hajszoltál s köszöntél minden bokornak. Őrizd meg szemedben az ártatlan kéket, az első lépések botladozását s hagyd hogy kísérjen rózsaszín nevetésed. Őrizd meg az először-feszülő szavakat a szádnak mellyel testvére lettél a világnak, az első sírásoddal megkarcolt csendet mellyel az örök bűnöket magadra vetted. Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét, a nem-lét társtalanságát váltsd fel apró örömökre s a szív mélyhangjait énekeld konok tüzeknél lázasabban. Őrizd meg a hajnali földek szagát, az égi óceán roppant csillaghadát, halk folyók zöld csobbanását őrizd meg szemednek, hogy elmerülhess benne ha rádtör sok bántó földi nesz. Kígyóvonalú fák bámész lombjait, testükön a finom pókháló redőt, érezd a sóhajos, bomló életvonzást s őrizd meg a csillagszámláló időt. Mert kell néha pár bolyhos emlék, szótöredék, villanó mondatfoszlány, hogy megtaláld elhagyott gyerekarcod s magadból egy darabot újra visszahozzál.
2006.10.26. 11:27 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr436139252
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.