Áprily Lajos Októberi séta Ez itt a hervadás tündér-világa. Akartál látni szép halált velem? A Bükkös-erdő bús elégiája szép, mint a halál és a szerelem. Fától fához remegve száll a sóhaj, közöttük láthatatlan kéz kaszál. Az ágakról a fölrebbent rigóraj tengődni még a holt irtásba száll. Lombját a gally, nézd, mily kímélve ejti, holnap szél indul, döntő támadás, holnaputánra minden elfelejti, milyen volt itt a végső lázadás. Mint gyerta-csonkok roppant ravatalánál, tönkök merednek dúltan szerteszét, s a nyár, ez a kilobbant forradalmár, vérpadra hajtja szőke, szép fejét.
