Byron Egy régi szerelmes Velencében Ó mennyi szerencse és mennyi talány! A régi Velence s az ifjú leány. Már este van itt benn sötétül a ház s kigyúl ereidben az éjjeli láz. Hív csendes ölébe az ágy meg az éj jer vár gyönyörébe a vágy meg a kéj. Ott künn a csatorna csupa láng, csupa dal: boldog az, Madonna, aki fiatal. 1908. aug.
2006.10.06. 11:05 alfroyul
2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr656139377
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Blue Ocean 2006.10.06. 11:53:50
Jaj de szép!!!
köszönöm!
ametiszt 2006.10.06. 11:57:58
hihi...nincs mit...tudod,imádom Velencét mindenféle formában...így is :-)