ma este színházban voltam...nem dolgozni...és egy eléggé megrázó,felrázó darabot láttam... VONATLES (Trainspotting) szinopszisa: A darab a kilencvenes évek elején nagy feltűnést keltett. A könyv ill. a film (R: Danny Boyle, 1993) színpadi változata. A nyolcvanas évek derekán a heroin-őrület elérte Európát, és a felvilágosító kampányok ellenére iszonyú pusztítást végzett az akkori tízes-húszas generáció soraiban. A történet a társadalom különböző rétegeiből indult, annak perifériájára került fiatalok életében Leith-ben, Edinburgh külvárosában. Mark Renton első látásra tipikus "mai fiatal", ám ez a benyomásunk hamarosan megváltozik, amikor kiderül róla, hogy néhány társával együtt kemény heroin-függő. Pedig az első felvonás nem mondd ítéletet, még csak nem is véleményez. Bemutatja a társaság hétköznapjait, a pénzszerzés, a bulik és a párkapcsolatok problematikáját - ebből a ritkán látható szemszögből Swan heroin - díler, nála futnak össze a szálak- narrálja a történetet. Ő a darab infernális figurája A "Válaszd az életet!" szlogen az ő szájából hangzik el, nem minden irónia nélkül, tudva azt, hogy az általa kézben tartott sorsok egyike sem közelítheti majd meg a médiák által sugárzott, választásra ajánlott nagybetűs életet. Ő mást kínál. Szót ejt az okokról, de nevetve hozzáteszi: "-Ugyan miért lenne szükséged okokra, ha a heroint választottad?" A második felvonás aztán bemutatja a szép napokat követő csúnya heteket, hónapokat. A sikertelen leszokási kísérletek, bírósági ügyek, és személyes tragédiák hátterében kirajzolódik egy korkép - és egy kórkép. Egy "félgeneráció" kórképe. A kitörés egyedül Rentonnak sikerül. Hogyan, és miért éppen neki?
