Gerhard Kiefel Két kéz Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak: - Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim. Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem! S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek: - Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem!
2006.09.13. 09:07 alfroyul
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr146139514
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Blue Ocean 2006.09.13. 09:28:34
Ez valami gyönyörű.....
ametiszt 2006.09.13. 09:38:26
igen...és nekem ez egy nagyon fontos vers...
bluerose 2006.09.13. 11:27:03
De gyönyörű!
ametiszt 2006.09.13. 11:34:14
szia rose! ölellek
Lazac 2006.09.13. 18:56:16
Végre hozzájutok, hogy kicsit olvasgassak is. Nagyon szép ez a vers, már alig várom, hogy ismét egy pici kéz simuljon az enyémbe.:))
ametiszt 2006.09.13. 19:09:44
igen...jó lenne...