Macska kaland...avagy macskamentő akció... A múlt héte váratlanul egy macska került a szoba ablakaink alatti egy emelet mélységű kis udvarba . Szegény (ő vagy mi) egész éjjel üvöltött,sírt és óbégatott. Mivel az udvarra vezető ajtó zárva,kiengerdni nem tudtuk. Az ablakon át etettem,és itattam. Felhozni nem mertem,mert mit szólt volna hozzá a kutyusunk,nem tudom...így a macsesz ott maradt,védett helyen volt,és kerestük a gazdát. Tegnap aztán előkerült. Korán reggel ,hajnali hálóinges kómámból arra riadtam,hogy viharként végigvonul a lakásunkon színházunk egyik operaénekesnője ,,fricike itt a mama" felkiáltással... Itt kezdődött aztán a reggeli cirkusz...hozzuk fel a macskát! Megpróbáltam a kivezető ajtókat felfeszíteni,nem sok sikerrel.A macska ordított ,az énekesnő visítozott. Ekkor ért haza a fiam,aki alpinista lévén semmiségnek tartotta,hogy ő oda le- és felmásszon. (egyébként is,kicsi korában itt gyakorolta a falmászást,csak akkor nem így hívta) Kalandos úton a macska végül gazdájához került. Nagyon nehéz volt megfogni,és a macskakosárba tuszkolni az ijedt,megvadult macskát. Szegény Fricke! A múlt éjjelt már az ő mamájával töltötte,és így mi is tudtunk aludni végre! A fiam meg olyan,mint aki medvével verekedett...velünk mindig történik valami...