ÉN ISTENEM, jó Istenem, lecsukódik már a szemem, de a Tiéd nyitva, Atyám, most és mindig vigyázz énrám, vigyázz kedves szüleimre, nagyszüleimre (az élőkre és a régen meghaltakra egyformán), vigyázz a gyerekeimre és feleségemre, vigyázz testvéreimre és szeretteikre, az unokatestvéreimre, gyerekeikre és szüleikre, távoli rokonaimra, kedves barátaimra, ismerőseimre, munkatársaimra, azokra, akiket nagyon szeretek, és azokra is, akiket nem annyira, mert őket biztosan mások szeretik nagyon, úgyhogy egyszerűen vigyázz mindenkire, itt és még a Kárpát-medencén is túl, és vigyázz azokra is, akik valaha éltek vagy akik egyszer még élni fognak, azonkívül vigyázz a földönkívüliekre is, ha vannak, mert még szüksége lehet valamelyikünknek a másikra, vigyázz mindünk jóságára, és vigyázz rosszaságunkra is, csak Te tudod, a rossz mire jó, és vigyázz az állatokra, mert olyan szépek, a rovarokra, mert könnyen eltapossuk vagy agyoncsapjuk őket, az egysejtűekre, a baktériumokra és a vírusokra, mert nem is ismerjük igazi lényegüket, és vigyázz a növényekre és terméseikre, amelyek előtt sose állunk meg kellő tisztelettel, meg sem simogatjuk őket (kérlek, Te simogasd meg a kaktuszt is, amiről a fiam a fügét szerette volna leszedni), és vigyázz a földre, a tűzre, a vízre és a levegőre, a szántók mintáira, a parázsló farönkben villogó város meleg fényeire, a hópelyhek bolygására és összefagyására, a felhők tülekedésére. A ködre, a lapos dombok között folyó, kiöntött tejre, a tócsába rajzoló esőcseppre, a szél táncaira, és vigyázz a tenger szagára, a lávakő elefántszínére, a sarok mögül bekanyarodó trombitaszóra, az olajbogyó ízére, az ölelés erejére, és vigyázz a menő kurvákra és a pornószínészekre, nehogy lejjebb csússzanak, de arra is vigyázz, nehogy nagyon följebb, vigyázz a szegény utcalányokra, mert nyomorultak, segíts nekik, hogy megváltozhasson életük, és vigyázz a stricijeikre, mert helyes kisfiúk voltak, és legelőször nem azt tervezték, hogy undorító felnőttek lesznek, vigyázz arra a gazemberre, aki a Fogaskerekű alatti átjáróban agyonverte lányom iskolatársát, sötétben, ötven méterre az iskolától, talán jó útra tér, mikor szétrúgják a tökét, vagy lecsukják, vagy félve megöregszik, talán elrettent és megóv sokakat a tette, de mindenekelőtt vigyázz arra a szegény lányra, aki elszenvedte a fájdalmat és megaláztatást, arra, aki most is kórházban fekszik, meggyógyul talán, ha segítesz, de sosem fogja kiheverni azt az estét, vigyázz a terroristákra, de szelidítsd meg őket, teremts köréjük olyan világot, amelyben ők is a teremtésre éreznek kényszert, nem a pusztításra, vigyázz a népek nyelvére, hogy hajlékonyak legyenek és megmaradjanak, vigyázz a némákra és vakokra, mert minden nap arra vágynak, amit én minden nap unok, és vigyázz a hajléktalanokra és a reményvesztetten otthon maradottakra, akik nem tudnak önmérséklettel élni, állandóan isznak, Te biztosan adhatsz nekik reményt, hogy ne bódító szerektől boldoguljanak, de ne is részegüljenek meg a repülés élményétől, mikor lehetőségeik után kapva délibábba markolnak, aztán széttárt karral zuhannak előre, s már csak azt tudjuk biztosan, hogy végül is hasznosabb, mert olcsóbb lakói lesznek hazájuknak lent, és vigyázz a jól helyezkedőkre, az erőszakosakra és a gazdagokra, akik a mennybe is elsőként lépnek be, és amikor vége lesz az örökkévalóságnak, akkor is ott maradhatnak még, vigyázz rájuk, mert titokban irigylik az irigyeiket, és sokat szenvednek emiatt, valamint zakójuk alatt a hascsikarástól, aztán vigyázz, nagyon vigyázz a politikába keveredőkre, oly esendőek ők, oly hamar tévesztik szem elől mindazt, amit néhány évvel korábban még tisztán és pontosan láttak (hogy egy ország jövőjéhez szellemi erőkre is támaszkodni kell, nem csak a négyéves tervre), vigyázz rájuk, ne legyenek csúnyán fekélyesek a hataloméhségtől, ne tegye őket rabbá a pénz diktatúrája, és ne tegye őket vakká a média hatalma, hadd nézhessenek még egyszer művészeket és maradandó képeket is a televíziókban, ne csak saját magukat, a rossz kamera által homályosan, és vigyázz a pénzre is, mert az az emberiség java, boldogít, egészségesebb és hosszabb életet biztosít, sok örömöt szerez a gyerekeknek; és vigyázz a pénztelenségre is, mert ugyan boldogtalanít, de letöri a becsvágyat és segít megőrizni a lélek tisztaságát, vigyázz a szenvedélybetegekre, akik megszállottan isznak, drogoznak, dohányoznak vagy esznek vagy dolgoznak vagy lövöldöznek vagy összegyűjtenek vagy feltalálnak valamit, de lehet, hogy éppen életre-halálra szerelmesek, mert ők egyik szenvedélyükből a másikba esnek, csak a szenvedélyességtől nem szabadulhatnak, nem a bélyeggyűjteményüktől, és mi lenne szenvedély nélkül, mondd, azt hiszem, még földkunyhókban élnénk, csöndben, unalmasan, forradalmárok, alkoholisták és szerelmesek nélkül, és vigyázz a csalódott férfiakra is, akik nem csak hitvesükkel szeretkeznek, vigyázz, ne tudjon meg semmit sem feleségük, mert így sok kíntól óvod meg őket és gyermekeiket, és ugyanígy vigyázz a nőknél is (bár ilyen esetről még nem is igen hallottam), óvd szépségüket és jóságukat, hadd csábítsanak és hadd legyenek hűek, ahogy a férfiak is, rondán, vigyázz a kicsikre, mert a Fiadra hasonlítanak, és vigyázz a haldoklókra, mert ők is a Fiadra hasonlítanak, segíts nekik, hogy könnyű legyen a kezdet és a vég is, hogy maradjon kedv még a feltámadáshoz, vigyázz azokra, akik parancsaidat követik, de már nem véres, csak észrevétlen áldozatokat hoznak, és vigyázz azokra, akik káromolnak Téged, mert lehet, hogy ugyanazok, csak éppen nagy szükségük van Rád, vigyázz azokra, akik tagadnak Téged, mert rettentő ostobák maradnánk, ha mindannyian ugyanazt gondolnánk, és vigyázz azokra is, akik éppen imádkoznak Hozzád vagy egy Másik Istenhez, mert bíznak Bennetek, én Istenem, jó Istenem, lecsukódik már a szemem, de a Tied nyitva, Atyám, most és mindig vigyázz énrám, és most már vigyázz Magadra is, és elfelejtettem még, hogy a pókhálóra is, mert mesteri mű. Segíts elaludni!