-
Őri István
Lélektűz...

Fáradt vagyok, Kedvesem.
- Tudom, Kedvesem.
- Gyújts tüzet nekem, Kedvesem.
- Ülj ide mellém, Kedvesem.
- Jó melletted, Kedvesem.
- Fogjuk meg egymás kezét, Kedvesem.
- Milyen jó ez, Kedvesem!
- S most figyelj, Kedvesem... Lelkem neked adom, tüzet gyújtok, láthatószépet, puhameleget, hogy újra erős legyél és boldog. Hogy újra érezd az Életet és engem. S ha fellobbannak a léleklángok, körbeüljük a tüzet és imádkozunk Istenhez, hogy erősítsen meg minket. Erősítsen meg engem, hogy táplálni tudjam lelkem tüzét sohanemfogyó akarattal, és erősítsen meg téged is, hogy úgy fogadd be tüzemet, azzal a teljességgel, ahogy adom.
- Jó lesz így, Kedvesem! Körbeülöm meleged szívörömmel, szerelemmel... Kezdjük hamar, mert egyre fáradok, szívem lassan-lassan dobog és mintha hideg lenne itt. Pedig mellettem vagy, Kedvesem. Valami bánatkór emészt... ismeretlen... idegen... Fogd erősen a kezem, Kedvesem!
- Fogom, Kedvesem. S most figyelj...
- Milyen szép! Már látom is! Milyen egyszerű, milyen meleg! Még csak egy kicsit, de már érzek. Érzem az Életet! Üljünk lángjaid mellé, ahogy mondtad is, érintsük ösze homlokunk a Tűz felett, s én elveszem, amit adsz nekem.
- Igen, tegyük ezt, Kedvesem!
- Milyen érdekes a Tüzed, Kedvesem! Nem éget, lángja nem vakít, csak simogat és melegít. Téged látlak benne teljesen, s azt is, hogy mosolyogsz szerelmesen. Milyen édes a Tüzed, Kedvesem! Milyen jó az érintés, Mindenem! Szemem szemedbe lát, felfedez sok régvárt csodát, mert ím, lelkem lelkeddé vált. Jó ez a tűz és jó itt lenni veled, jó kapni az Életet. Tőled. Senki mástól, csak Tőled!
- Ugye múlik a fáradtság, Kedvesem? Ugye elvész a múlt a felejtés országában? Ugye mostmár minden jobb, Életem?
- Igen! Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő, csak Te, Szerelemesem. S ez elég, mert te minden vagy nekem.
- Üljünk hát itt, ameddig akarunk, az idő már nem úr rajtunk, s a tér nem kötelez. A Tűz többé nem alszik el, s ha kérdezzük, megfelel. A valót mondja, ami szép, ami jó s ami bölcs, mert ez a mi Tüzünk, Kedvesem, s mi ebben a közös Tűzben széppé, jóvá és bölccsé váltunk. Ne félj, a Tűz égni fog szűntelen, összetart, vezet, s ha gyengék leszünk, erőt ad, ha búsak, mosolyt és életet. Mozdulnunk sem kell a Tűz mellől el, mert mi örökké váltunk, s melletünk a világ mozdul, s halad a maga útján el.
- Jó nekünk itt, Kedvesem! Építsünk házat a Tűz fölé s benne templomot, legyünk Tüzünk első papjai, kik boldog szolgálatai megédesítik napjaink. Járjuk el az Élet Táncát, kacagjunk, énekeljünk, hogy mindenki lássa, kik a boldogok!
- Így legyen, Kedvesem! Így lesz, Kedvesem! Elkezdjük most, befejezzük soha, s a köztes végtelen időben egymásban élünk, senkitől nem félünk, mert Te itt vagy s én Veled. Kezdjük el most a drága Miéletet!
- Így legyen, Kedvesem!
- Így lesz, Kedvesem!