Maszong József
Nincs kantáram...
Nincs kantáram nekem
lelkem most száguldó mén a hófedte sztyeppén
vadul örömöt örömre halmozva fürdőzök a szélben
élvezem a szabadságom..., élvezem,
hogy a másik élvezze...,
nincs kantáram szabad vagyok
kedvesemmel mezítláb lovagolok
kéjesen nyerít nyög alattam
miközben harmatom lubickol
combján az Ő gyönyörével!
tested patakja gyönyörcsatak,
beborít forrón,
vérem lázadó,
bennem a mámort párzó oroszlán
széttép,
lelkem vágtat veled..., a hajladozó dús fű között
kancámmal a mennybe készülök
vonaglik a gyönyör kínjában
szabad szilaj szerelemmel fogad magába..,
tombolj ősi vad erőddel...,
aranyló sörényed add át a szélnek
veled éljem át a mennydörgő gyönyört
de ménként születve újra,
élem a lét szépét!
