széthulltam arra az egy darabra, ami mindig is voltam...
2006.07.14. 17:15 alfroyul
7 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr456139960
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Blue Ocean 2006.07.14. 17:45:03
Nagy szeretetölelés neked!
Ne engedd széthullni magad!!!!!Kérlek!!!!!!!!
Tudod az egy széthullott darabból egészet csinálni ujra olyan nehéz....:((
ametiszt 2006.07.14. 18:05:16
nincs baj...ezzel inkább azt sugallottam,hogy magamra találtam...na...hosszú
puszillak
Blue Ocean 2006.07.14. 18:20:51
Gondoltam arra is,de valahogy a széthulltam az erősebb jelentéssel birt nálam mint az egy darabra..
szép estét Neked drága!
Lidi,a smaragd 2006.07.14. 20:12:18
Sziasztok, szia ametiszt! Ez olyan Fodor Ákosos. Olyasminek érzem ezt a verset, amikor egy veszteség, vagy egy szerencsétlenebb dolog rábreszti az embert a valódi értékekre, vagy önmagára.
ametiszt 2006.07.14. 20:19:35
háááát Lidi...azért attól még messze vagyok...igazán tegnap délután történtek dolgok,amiket átgondoltam,és valóban darabjaimra szedtem magam,minden gondolatom,és az a végeredmény,hogy akár milyen oldalról közelítek,nem tudok más lenni,másképp gondolkozni,mint ahogyan ...és most vagyok az egy darab,vagyis most vagyok pontosan ott,ahol kell lennem...semmi más nem számít már...a múlt egyetlen darabja sem számít már...valahogy így gondoltam....
Lidi,a smaragd 2006.07.14. 20:22:43
A versről gondoltam csak. Viszont ahogy olvasom, valamiképp mégiscsak magadra találás :-)
ametiszt 2006.07.14. 20:31:04
tudom,hogy arról gondolad,Lidikém...csak leírtam,hogy igen,az...magamra találás...
