a furcsa táncunk madarak énekére mély sebet ejtett... dühödt napsugár benső tükrömön izzik arcképed olvad... a seb begyógyul , emlékek halványulnak... a heg megmarad ...ma délután egyszer s mindenkorra lezártam valamit,aminek már egyébként is vége...épp ma...ma,egy éve,hogy befejeztem valamit...és nem mentem el az óperencián túlra...és ma békével a szívemben végleg megszabadultam minden terhétől...boldog vagyok...
