hogy ne legyek arctalan...
2006.07.11. 23:27 alfroyul
6 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr136140020
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Blue Ocean 2006.07.11. 23:30:37
De jó Téged látni!:-))
Köszii!:))
Remélem ma tudsz aludni..
ametiszt 2006.07.11. 23:36:53
biztosan tudok,mert a lelkem rendben van...még hallgatok egy kis zenét...
C'est pas ma faute, oh
Non, non, non
C'est pas ma faute
Ne me regardez pas comme ça
C'est pas ma faute
Je n'ai pas eu, non pas le choix
Je suis le fils de leur violence
Fier de sa naissance
bluerose 2006.07.11. 23:45:38
Köszönöm!!!! Jó látni.))
bluerose 2006.07.12. 07:45:12
Legyen szép napod!
pudingocska 2006.07.12. 11:33:50
Én is örülök, hogy láttalak.:)
Szépséges napot neked is:)
Bohóc 2006.07.12. 11:38:40
Már nem csak olvaslak de, látlak is,
Most magadra vess, ha írok egy kicsit,
Nem sokat se keveset verses levelet,
Te kedves eddig nekem ismeretlen
Drágakő nevű nő! Arcod megnyerő,
Szemed szép és nem szabad
Hogy bánkódj semmiért, ez csak baráti
Gesztus blog baráti, és benne sok dicséret
Mivel halmoz el a Bohóc most téged,
Én mit látok, tiszta jóság és a valóság
Még tisztább lehet, itt gyorsan elnézést kérek
Mindektől ki szívedhez közel, férj, gyermek,
És rokon csak azt teszem, amit még merek,
Jó írni neked s látom, ha adnám már hova,
A sok puszit, mit persze adok, de virtuálisan!
A magas homlok a tudás és értelem jele!
A mosoly a kedvesség, szereteté,
De e mellet a kép nekem szerénységet sugall!
Mi szintén jó jellem, mert embert takar!
Köszönöm, hogy megmutattad, kivagy!
Nekem öröm, és arcodat nézve,
már nem lévén arctalan, hát küldöm én néked a
Puszimat, lehet hasztalan, de szívből, és
Kívánom, élj te boldogan, egészségben,
Lelkedben béke, szeretetben gazdagon
És kapj, meg mindent mire vágysz, ha nem rögtön,
De egy szép napon! Bocsánat, ha bánt!
Mit írtam, kihagyni nem bírtam, mert ennyi
Jóság láttán, megindul bennem a strófa,
Miből nem lesz eget rengető költemény,
De írtam én, s neked, Drága Ametiszt,
Hogy jó kedved legyen! És bohóckodj,
Bolondoz velem, Puszi hegyek és most
Gyorsan elmegyek!
