Részlet Müller Péter: A barátságról című írásából: Van barátod? Nem felszínes barátnőre, haverra gondolok, nem arra, akivel néha összejössz fecsegni - hanem arra, aki meghallgat. És akit te is meghallgatsz. Arra, akit éjjel háromkor föl lehet kelteni - Te, bajban vagyok, segíts! És ő negyed négykor már ott van nálad. Barát az, aki előtt nincsenek titkaid. Akitől nem kell tartani, akiben megbízol - akivel, ha együtt vagy, úgy érzed, hogy nem vagy egyedül. És repül az idő. Észre sem veszed, mert ha együtt vagytok, valami időtlen jóérzés tölt el - mintha melegebb lenne a levegő s otthonosabb a hely, ahol ültök. Barát az, akire figyelsz , mert fontos számodra a sorsa. És aki figyel rád, mert fontos számára a te sorsod. Barát az, aki megért - s akit mélységesen megértesz. Nem tudtok egymásnak hazudni. Túl közel van. Mintha magaddal beszélnél. Mert a barátság a legmagasabb szeretet-forma. Ne hidd, hogy túlzok! A Bibliában Isten azt mondja Mózesnak: "Úgy szóltam hozzád, mint a barátomhoz." És Jézus azt mondja tanítványainak: "Nem úgy szóltam hozzátok, mint a szolgákhoz, hanem mint a barátaimhoz." Vagyis hogyan? A lehető legközelebbről. Olyanokhoz szól így valaki, akikkel lelkileg rokon. Apám, anyám, gyerekeim gondolkozhatnak, érezhetnek másképp, mint én. Attól még jó szüleim és jó gyerekeim lehetnek. De a barátom nem. Barátom csak az lehet, aki a legmélyebb szinten együtt rezeg velem. Mert ez több mint a vérségi vagy bármiféle érzelmi kapcsolat. Ez valami olyan sejtelem, mintha egy helyről jöttünk volna, s ezért a barátom számomra a világon a legismerősebb ember. A családomat nem én választom. De a barátomat igen. És még valakit: a férjemet vagy a feleségemet. Őket is választjuk. De azt tudnod kell: ha csupán a szerelem vagy bármiféle vonzalom választ ilyenkor társat, s nem látod meg párodban a barátodat is nem lesz jó házasság. Egy barátság születése mindig együtt jár azzal az érzéssel, hogy találkoztunk már valahol. Azért választjuk éppen őt, mert közel van hozzánk és ismerős.