Korai születés A varázslónak is eljött hát a vég. Ott feküdt a halálos ágyán, mellette álltak szerettei és a törzsfőnök. Nem szóltak egy szót sem, ilyenkor minden szó fölösleges. És egy perc múlva a varázsló elment. Azt hitte, az Örök Varázslás Birodalmában folytathatja tovább mesterségét, így aztán sehogyan sem értette, ki ez a nő aki a karjában tartja, és mindenféle érthetetlen szavakat karattyol a fülébe. Ilyeneket, hogy „szia babuci, hát megérkeztél végre? Hogy vártunk mi Apuval…”. Meg ehhez hasonlókat. Mi az, hogy őt, a nagy törzsi varázslót, aki ráadásul nemrég halt meg, lebabucizzák? Hát ki ez a nő? És hol van most egyáltalán? És ekkor hirtelen arra eszmélt: reinkarnálódott. Magasságos nagy Manitu! Ilyen gyorsan újraszületett? Itt valami tévedés lehet. Nem erről volt szó! Neki azt tanították egy életen át, hogy ha meghal, akkor az Örök Varázslás Birodalmába kerül, és játszhatja tovább kisded játékait. Most meg tessék, itt van egy nő karjaiban, aki egyfolytában mosolyog rá, és a melleit akarja mindenáron a Varázsló szájába tömködni, mondván hogy etetési idő van. Hát ez így nem mehet tovább! Ezen a helyzeten gyorsan változtatni kell. Szegény Varázsló! Az egész élete ráment, mert nem tudta feldolgozni a lelki traumát, hogy ilyen gyorsan újraszületett. Járt pszichológusnál, aki Ödipusz-komplexussal kezelte. Eredménytelenül. Volt asztrológusnál, aki baljós árnyakat vett észre a horoszkópjában. Ez sem hozott sikert. Elment különböző örömködő tréningekre, de itt sem kapott vigaszt. Pedig milyen sok mosolygós arc pufogtatta neki a Világbéke közhelyeit. Miután szinte minden lehetséges és lehetetlen helyen járt, úgy gondolta, megteszi a tőle telhető legjobb dolgot: elkezdett mindenkit elvarázsolni. Senkit sem tudott elfogadni olyannak, amilyen. Mindenen és mindenkin változtatni akart. Úgy érezte, birtokában van a Tudás arról, hogy a Világnak és az embereknek milyennek kell lennie. És láss csodát! Ez sem sikerült neki. Kiderült, hogy az emberek a Tudatosság olyan szintjén vannak, amikor már nem szorulnak változtatásra. A Varázsló most ismét a halálos ágyán feküdt. Mellette… nem állt senki, mert nem volt ideje a nagy változtatás közepette megszeretni senkit. Itt feküdt egyedül, egy komor, sötét szobában, és félt a Haláltól. Félt, hogy ismét nagyon gyorsan újraszületik, és mást sem tud majd, mint varázsolni.
