Most éppen fény vagyok!!! A végtelenség időben nem mérhető. Csak azt tudom, hogy szokatlanul nagynak éreztem ezt az utazást. Mélységesnek, távolinak tűnt a felismerés, hogy minden, amit önmagamról hittem, nemcsak az enyém. Féltem, ha elveszítem önmagam, valami feneketlen mélységbe zuhanok, melyből nagyon nehéz a felemelkedés. Nem ez történt, mert amint döntöttem, megjött a segítség. Egy tiszta és megfoghatatlan mély gondolat, mely azt mondta; ne félj, gyere, megmutatom, mitől zárod el magad. Bátortalan voltam, de egy hang megnyugtatott, megkérdeztem, hogy hol vagyok. Ő mondta; látod itt a képzelet, ülj fel rá és elindulunk, hogy a távolban megnézzünk egy csillagot. Csend vett körül, s csillagok. Hirtelen megjelent egy fénysugár, mely magához ragadott. Vitt, vitt magával egyre fel, csak fel. S most egy erős körforgásban vagyok. Köröttem millió, millió fénysugár, s rajta egy, egy képzelet száll. Körbe, körbe forgunk, mint egy nagy spirál, s egy pont az, ami vonz, egyre közelebb. Próbálom eltaszítani magam, de egyre sűrűbben vagyunk. Egyre gyorsabban haladok, s most bent vagyok. A pont közepén most por vagyok. Egy porszem, s most én vonzom a többi fényt. Egyre jönnek csak jönnek s én megnövök, egy hatalmas nagy gömb vagyok, bennem millió, millió kis rész ragyog. A gömb közepe most én vagyok. Ki kell jutnom innen, s hogy kijussak a vágy lángoló tűzzé tesz. Kitörök, mint hatalmas vulkán az ég felé, s már gáz vagyok. Mely ide-odacsapódva hol ezzel, hol azzal hőt termel, vagy jégcsapot. Esőcsepp leszek. Öntözöm a földgolyót, ahonnan származom. Egy fán vagyok, mely nagyot sóhajt, mert már várt nagyon. Övé leszek, egészen a gyökeréig, s most fa vagyok. Érzem a nap sugarát, s a földnek mélyről jövő bölcs moraját. Hol fent, hol lent, egyszer lombot hajtok, máskor elhullatom. Hol szárazság vesz körül, hol vízben hajtok, s most valami történni fog. Futok, futok egy nyúl vagyok! Táplálékom lett előző életem. Eszem, eszem, futok, futok, mert én is egy táplálék vagyok. S a hang szól itt legbelül: Sokféle anyagi megnyilvánulás lehetsz, de mi ennek a lényege? Látod; ők segítik életed, megtanítanak arra, hogy létezel. Gondolkozz, légy erős, s léted becsüld! Hasznosítd, mit megtanultál, építsd fel önmagad! Uralkodj e tudás felett, de ne téveszd a határokat! Jöjj, légy ember s teremtsd meg a saját világodat, s hidd el, hogy mindenben benne vagy! Ember vagyok, már nem képzelem, időt mért rám a végtelen. A tudásnak nagy hatalma van, mely megannyi életnek szab határt, de mi lesz majd ezután? Csend vesz körül, s a csillagok, meg egy fénysugár. Most éppen fény vagyok! Suhanok, suhanok, suhanok.........
