Németh Tibor
Mindennél több legyél...
Öltözz fel nekem,
hegycsúcsok fényébe,
az érintetlenség
hamvas fehérjébe,
hogy szerethesselek,
nappalból az éjbe,
s amikor véget ér,
öltözz feketébe.
Öltözz fel nekem,
friss füvek selymébe,
életágaimon
sarjadó levélbe,
hogy szerethesselek,
nappalból az éjbe,
s amikor véget ér,
öltözz feketébe.
Öltözz fel nekem,
a felhőtlen égnek,
ritka tengerszemek
illanó vízének,
hogy szerethesselek,
nappalból az éjbe,
s amikor véget ér,
öltözz feketébe.
Öltözz fel nekem,
a csend aranyába,
hulló borzongások
sápadt avarába,
hogy szerethesselek,
nappalból az éjbe,
s amikor véget ér,
öltözz feketébe.
Öltözz fel nekem,
tested melegébe,
vágyaimnak titkos
asszonyszerepébe,
hogy szerethesselek,
nappalból az éjbe,
s ha tudod, mennyit ér,
öltözz fel fehérbe.
ez gyönyörű...