… Csak kicsit szeress! Csak úgy, hogy érezzem, nem hiába lélegzem, nem hiába kel fel a nap… (látod, a tavasz is elmarad). Lássam szemedben a régi lángot (hogy lobogott!), s benne magam, s azt az örök álmot, hogy majd mi megmutatjuk, meg a világnak, együtt leszünk míg hajnalok az égre hágnak, míg lüktet bennünk ez a konok élet, míg csak fájni tud itt bent a lélek. … Csak kicsit szeress, hisz látod, félek: egyszer az átkos mindennapok majd elrabolnak tőlem, eltűnsz, és majd magamat sem lelem ebben a zűrzavaros, szerelmetlen világban. … Csak kicsit szeress, csak annyira, hogy kettőnket egyszívünkben lássam.
2006.05.21. 16:53 alfroyul
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://alfrojul.blog.hu/api/trackback/id/tr856140561
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.