A hely miről nem tudsz semmit. Fehér folt, ismeretlen terület egy ismeretlen térkép hátoldala. Számodra szép mert titokzatos. Ezernyi színes kép dereng már benned róla, ízek, illatok emléke ébred benned régről onnan, a helyről, pedig még sosem jártál ott.

Még néhány izgatott lépés aztán megérkezel…belépsz a helyre.

Minden megváltozik. Más leszel, ahogy belépsz a helyre. Megkönnyebbülsz alább hagy az izgalom. Szomorúbb leszel és szegényebb. Szegényebb leszel egy illúzióval. Szemeid elvesztik a hely előre elképzelt színeiből álló képet. Elvesznek az tudat által „előre gyártott” ízek, illatok is.

A visszafelé út is rövidebb, szelídebb, színtelenebb lesz.

A hely is megváltozik. Elveszik érintetlensége. Az ismeretlenség titokzatos máza végleg lepereg. Elveszik a tisztasága, ami egy érintetlen jégmezőhöz tette hasonlatossá eddig. Hiába takarja el a szél, a sivatag is megváltozik amint az első léptek megjelennek a homokban.

Végül ne feledd, hogy most már örökre összetartoztok. Benned van egy darab a helyből, mert beléptél, s eközben a hely is őriz már egy darabot belőled…

Northman