Baka Péter
A szerelmes lelkek dala...
Ősidőkkel ez előtt az Istenek megteremtették a Földet. Tökéletes és büszke világot alkottak. Hegyekkel, bővizű folyókkal, élettel teli világot. Sokáig elnézegették az általuk megalkotott csodát. De valami még hiányzott. Hiányzott egy lény, amely bírja az őserőt, és mégis a Földhöz kötik. Olyan, mint ők csak kicsiben. És az Istenek tanácsa összeült. Hatalmas termeikben emberi ésszel fel nem fogható időn áttárgyalták a kérdést, mi kell még az új bolygónak. És ekkor megalkották a tökéletességet. Az embert. Port vettek a földről, sziklát a hegyekből és vizet a folyókból majd ráfújtak és megszületett az első ember. Az Istenek látták hogy ez jó és helyes a munkájuk, és több embert készítettek.
A Föld legboldogabb időszaka volt ez. Az ember városokat épített erdőben járt és dalolt, és dicsőítette isteneit. De egyszer megváltozott senki sem értette miért. Az állatok félni kezdtek tőle. Fákat döntött le és pusztítani kezdte az állatokat, amelyekkel békés egyetértésben élt eddig. Istenei szobrát beolvasztotta, és magát kezdte el imádni. Az Istenek nem értették, hogyan lehet a tökéletesség, mégsem tökéletes. De ekkor még nem gyűlt szívükben harag, csak bánat az emberek felé. Egy nap viszont az ember elpusztította a Szent Vidéket, amit az Istenek hatalmas munkával és megbecsüléssel alkottak a régi emberekkel közösen még a világ kezdetén. Az Istenek tanácsa újból összeült. Ám most hamar döntést hoztak. A tökéletes embert ketté választották és szétszórták őket a Földön. Így lettek nők és férfiak. De az Istenek még egy büntetést róttak rájuk. Megszületett a bánat és a magányosság érzése, amely minden olyat kínoz ki nem találta még meg elveszett felét. Ugyanis ha az embernek rövid élete folyamán sikerül a szinte lehetetlen feladat és megtalálja a párját, akkor megadatik neki az örökké tartó boldogság.
Azóta az összes ember ezért az egy eszméért küzd mindent feltéve ennek szolgálatában. Hogy megtalálja a teste másik felét. Ezért van az, ha meglátjuk azt, akit annak idején elválasztottak tőlünk, valamilyen földöntúli érzés vesz rajta erőt mely addig hajtja amíg újra nem olvad össze a másik részével.
Az ősi Istenek elenyésztek de, büntetésük vagy kegyük mégis örökre érezteti majd hatását mind addig amíg ember jár e Földön…
Az élet forog tovább de nekünk keresnünk kell. Valakit akit egykoron elválasztottak tőlünk...
