nem kellene gondokoznom és nem kellene,hogy fájjon a lelkem...de mégis jár az agyam,mint a motolla,és sajog a szivem...egyre jobban...
az utőbbi idők egyre jobban próbára tesznek...jó lenne már egy kis csönd...most olyan vagyok,mint ez a gesztenye...
a gyerek nem volt hibás...megengedett sebességgel jött hazafelé.a hátsó bal kerék egy gödörben zökkent,és defektet okozott,amitől az autó kitért a menetiányból,de a gyerek visszhozta,közben a kerék a padkára került,ami megdobta az autót,mire az felfordult,négyszer fordult a tetejére,majd a tetején csúszott 200 métert,és nekivágódott a villanyoszlopnak,ami kettévágta az autót,majd kidőlt és ráesett.
a gyereket előbb a kormány erősen mellbevágta,majd a légzsák képenvágta,és az ülésbe szorította...ez volt a szerencse
aztán a fejreállt autót leállította,kitörte az ablakot,kimászott,ki akarta venni az akkumlátort,de nem tudta,ezért visszamászott,kitépte a vezetékeket,nehogy szikrát kapjon az üzemanyag...aztán kiszedte a kabátját,ráfeküdt,hívta a rendőröket,és elájult...
engem csak 4kor hívott,amikor már meg volt a helyszinelés,és a vérvétel...aztán hazahozták a rendőrök...
most megyek,megpróbálok audni...