Májusi hajnal Hajnalra, mint csilláron a láng, felgyulladtak a gesztenyefánk ágain az ezernyi tüzek; a kinyíló bimbók és rügyek, s mint ünnepi fényből szőtt zenét, hallgatom a fa halk énekét. Bimbók, rügyek, piciny levelek mindegyike egy-egy üzenet a gyökértől, mely sötétben lent, hol rögök közt nedv, nyirok kereng, munkál, harcol, hatol lefele, hogy viruljon lombja, levele. A magasba csak a mélyen át törhet fel az ég felé az ág. Ez a törvény: úgy nő meg a törzs, ha oda le, a mélységbe törsz. Ezt hirdeti _ e gesztenyefa szívemből fel- suttogó szava. Ezt példázzák rügyek és csírák, s körülöttem a bokrok, a fák, midőn itt e korahajnalon, bensőmből a hangjuk hallgatom, s velem együtt az egész világ figyeli az újulás dalát, Mint habos tej, a napsugarak, csobognak a kék felleg alatt. Bimbózó ág, piciny levelek, hadd nyíljak ki én is veletek, hogy viruljon bennem is tovább remény, hűség: tavaszi virág.
