a ♥ kõ ♥ ragyogása

A HATTYÚ szinopszisa: Csupa gyönyörűség ez a hibátlan mestermunka, amelyen sem hézagot, sem foltot nem találni. Nem pontosan az élet, mert annál sokkal színesebb, olyan, amilyen csak mese tud lenni. Tehát: mese a hattyúról, aki itt egy hercegkisasszony és a szerelmes fiúról, aki nevelő. A nevelő, aki a hercegi háznál a két fiút tanítja, a férfi, aki alárendelt állásában lehajtja a fejét, de a lelkét magasan hordja. Tudós is egy kicsit és költő is, aki mellében egy hangtalan dalt dalol a reménytelenség boldog boldogtalanságáról. Az elérhetetlen - a hercegkisasszony, aki, hogy a fenséggel észrevétesse magát, rámosolyog valakire, aki a közelben férfi, s mert legközelebb van, a nevelőre. A tanártól egy éjszakára meggyúl a tűzzel játszó herceglány is: a hattyú, aki kijött az ezüstös tóból a szárazföldre. De csak a partra, ameddig az éjszaka kalandja ér... Íme, mese a hattyúról, akinek a szárazon elvész a varázsa, és kiderül rokonsága a libával. Élet, és mégis mese. (Nyugat, 1921) Molnár Ferenc nem költő, de igazi s igazán-modern író: így ítéletünk róla tanuló korunkban, mely a magyar irodalomnak egyik legsivárabb ideje volt. Azóta a színpad hőse lett: a mai színpadé... Ezek a mondatok oly fölényesek, oly természetesek, könnyűek, rövidek, jól olajozottak... Virtuozitás van ebben az írnitudásban, s nem színpadi, hanem írói virtuozitás. (Babits Mihály) Molnár Ferenc neve külön fejezetet jelent minden színpadi irodalmunk történetében. Írói stílje, a legfinomabb franciákat megszégyenítő elméssége, páratlan dialógus-művészete, káprázatos színpadi bravúrja, merészen szárnyaló fantáziája, szemérmes lírája messze földön csodált, kivételes és irigyelt értékei irodalmunknak. Molnár Ferenc - bátran elmondhatjuk - a magyar színpadi irodalom első nagykövete, sőt Napóleonja. Félelmes és győzelmes hódító, aki csatát nyerve, öt világrész földjén tűzte ki már a magyar kultúra lobogóját. (Schöpflin Aladár)