Szentmihályi Szabó Péter: Köszönöm Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét, az éjszakai friss levegőt, a csendet, köszönöm, bárhogyan is - az életemet. Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában: kipillanthattam a gyorsvonat ablakain. Köszönöm, hogy éltem. A füveket, madarakat, a folyókat, tengereket, testvér-embereket és testvér-könyveket, a templomokat és menedékhelyeket. Köszönöm a Helyet és az Időt. Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened, próbaidőre bocsátottál, s látod, a nevedben énekelek. Köszönöm, bárhogyan is - az életemet. Köszönöm anyámat, apámat, feleségemet, gyermekeimet, barátaimat, ellenségeimet, köszönöm, hogy most is Veled lehetek. Látod, Neked énekelek. Köszönöm, bárhogyan is - az életemet.