Kahlil Gibran A próféta ...Akkor egy remete, aki egy évben egyszer látogatott el a városba, előlépett, és így szólt: Beszélj nekünk az Örömről. És ő válaszolt, mondván: Az öröm: a szabadság dala, De nem a szabadság. Vágyaitok virágba borulása, De nem a gyümölcse. Az öröm: a mélységnek magassággá változása. De nem a mélység, sem pedig a magasság. Az öröm: amikor szárnyra kap a kalitkába zárt madár, De nem a tér, amelyet a kalitka magába foglal. Valóban, az öröm a szabadság dala. És kívánom, bár teljes szívetekből énekelnétek azt; ám szíveteket az éneklésben mégsem veszítenétek el. Ifjaitok közül némelyek úgy keresik az örömöt, mintha az volna minden, és őket megrójátok és megítélitek ezért. Én nem ítélném és nem rónám meg őket. Engedném, hadd keressék. Mert megtalálják az örömöt, de nemcsak őt; Heten vannak az ő nővérei, és a legkisebbik is szebb, mint maga az öröm. Nem hallottatok még arról az emberről, aki gyökereket keresve ásott a földben, és kincset talált? És vannak öregeitek között, akik bűntudattal emlékeznek az örömökre, mint gonosztettekre, melyeket részeg fővel követtek el. De a bűntudat az elmének elködösülése, nem megtisztulása. Örömeikre hálával kellene emlékezniük, miként a nyári aratásra. Ám ha a bűntudat megnyugvást hoz számukra, hát légyen övék a megnyugvás. És vannak közöttetek olyanok, akik nem ifjak és nem is emlékező öregek; És ők a kereséstől és az emlékezéstől való félelmükben elvetnek maguktól minden örömet, nehogy lelküket elhanyagolják, vagy vétkezzenek ellene. Hanem ők is meglelik örömüket abban, hogy így cselekszenek. És így ők is megtalálják a kincset, habár reszkető kézzel ásnak a gyökér után. De mondjátok meg nekem, ki vétkezhet a lélek ellen? Vétkezhet-e a csalogány az éjszaka csöndje ellen, avagy a fénybogár a csillagok ellen? És tűzhelyetek lángja vagy füstje megterheli-e a szelet? Azt gondoljátok talán, hogy a lélek csöndes tó, melyet egy bottal felkavarhattok? Gyakorta, mikor megtagadjátok az örömöt magatoktól, csupán félreteszitek azt lényetek egy rejtett zugába. Ám ki tudja, hogy ami ma elhárítva lenni látszik, nem várja-e meg a holnapot? Még testetek is ismeri örökségét és jogos szükségeit, és rá nem szedhető. És a ti testetek a lélek hárfája. És rajtatok áll, hogy édes dallamot csaltok-e ki belőle vagy lármát. És most azt kérditek szívetekben: honnan tudnánk megkülönböztetni, ami jó az örömben, attól, ami nem jó? Menjetek földjeitekre és kertjeitekbe, és meglátjátok majd, hogy a méh örömmel gyűjti a virágok mézét, Ám a virág is örömmel engedi át mézét a méhnek. A méh számára a virág az élet forrása, És a virág számára a méh a szeretet követe, És mindkettejük számára, méhnek és virágnak egyaránt, örömöt adni és kapni egyszerre szükség és boldogság.
